Ugróbéka

Ugróbéka

A 3 hónapos növekedési ugrás a fogzás miatt elmaradt

2018. június 18. - Ugróbéka anyukája

Olvastam én a könyvekben az összes többi lényeges (és kevésbé lényeges) információ között az ún. növekedési ugrásról, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Talán még alá sem húztam. A legrégebbi és egyben az általam legjobbnak ítélt olvasmányban pedig szó sem esett róla. Talán ezért is kerülte el a figyelmemet.

Aztán hirtelen – pontosan 3 hetesen – előtört. A szokásos esti láncetetés még gyakoribbá vált. Két etetés közt Apa cipelgette Áront, hogy én is tudjak fürödni, enni, stb. Ekkor gyorsan fogtam az internet segítségét, és tájékozódtam. Növekedési ugrás vagy más néven fejlődési ugrás. Áhá, értem. Mindenki hangsúlyozza – csak hogy ne hagyd abba a szoptatást –, hogy nem kevés a tej. Ez nem azt jelenti! Hanem azt, hogy a babádnak megnőtt a tápanyagigénye. Akkor talán mégiscsak kevés… 

Nevezhetjük finoman, hogy meg ne ijedjünk, pánikba ne essünk, de igen, KEVÉS A TEJ. Nem a végtelenségig, nem apadt el, nem te romlottál el, azonban valóban kevés – átmenetileg. És ez nem baj, lehet fokozni a termelést. Ha hagyod, hogy a baba akkor tényleg folyamatosan a melleden legyen. Előbb-utóbb beindul, és alkalmazkodik az új igényekhez. (Persze nem biztos, hogy mindenkinél. Rengeteg embertől hallottam, hogy mindössze 6-8 hetes, 2-3 hónapos koráig tudta szoptatni a gyermekét. Előfordulhat, hogy amiatt, mert nem tudtak a „növekedési ugrás”-ról, de elképzelhető, hogy tényleg lassan elapadt a tejük valami miatt, és egészen más tényező játszott ebben szerepet. Erre is számtalan magyarázat lehet.) 

Én tejválságnak hívtam, néhány nap alatt elmúlt. Innentől már vártam a 6 hetes kort, készültem rá. Bár valahol azt gondoltam, hogy megúszom. Áron nagy növekedésnek indult, a (már csak napi) mérések szerint kétnaponta produkálta a heti előírt hízást. Nem hittem, hogy ezt még lehet növelni. Mély levegőket vettem, lefertőtlenítettem a telefonomat – hogy közben tudjak olvasni a fejlődési ugrásról –, tettem magam mellé egy pohár vizet, és kértem a páromat, hogy lásson el étellel, ha szükségem lesz rá. 

Aznap este a kisfiú három és fél órán keresztül nem szállt le rólam. Ha éppen lejött szusszanni kettőt, tettem át a másik cicire. Kitartó volt, keményen dolgozott. Én pedig tűrtem. Pihentem. Tudtam, hogy mi történik. Egyre nem figyeltem, hogy nagyjából egyforma időt töltsön mindkét mellemen. Ezt utána hanyagságnak ítéltem meg, mert féltem, hogy így még kevésbé fogja kedvelni az amúgy is néha mellőzött bal kinövésemet, de aztán nem lett belőle komolyabb probléma, lassan helyreállt az egyensúly. Ez a tejválság eddig tartott. 

A 3 hónapos ugrástól inkább azért tartottam, mert előtte két héttel Áron étkezése újabb fordulatot vett. (Hú, de szépen fogalmaztam!) Ami azt illeti, nem túl kedvezőt. Gyakorta a szoptatás úgy nézett ki, hogy két korty után iszonyú fájdalmas ordítás, két perc nyugtatás (miután rájöttem, hogy éhes, valami más baja van, de muszáj megetetni, és nem tudom mindig másnak „lepasszolni” lehiggasztani), újabb két korty, és így tovább. Amíg bírtam füllel és idegekkel. Hogy valami azért lecsússzon a torkán. 

Igen, megfordult a fejemben, hogy fejni kéne. Hogy átmenetileg lehet, hogy jobb lenne, ha kanálból vagy svéd itatópohárból kapná a tejet, egyenletesen. Valószínű kivitelezhető ötlet lett volna. De valahogy nem tudtam rávenni magam. Az a helyzet, hogy a mai napig ódzkodok a fejéstől. Nem kizárólag azért, mert rengeteg időt felemészt és csekély eredményt hoz – ahogy kitapasztaltam az egyébként nagyon jó minőségű (márkájú) kézi mellszívóval az első nehéz napokban. (Megjegyzem a kórházi óriásgép sem olyan erős szívóerejű szerintem, mint a kisbaba. Vagy inkább úgy fejezem ki magam, hogy egészen más technikát használ.) Hanem, hogy éppen emiatt inkább kézzel (vagy kézzel is) kéne lefejni az anyatejet. Amit még soha nem csináltam (természetesen millió más dolgot sem, amit most anyaként igen), soha senki nem mutatta meg, hogy hogyan kellene, és van róla kiváló leírásom, de akkor sem tudom, hogyan tudnám kivitelezni. Hogy jön-e valami egyáltalán, vagy túl sok egyszerre, elspriccel-e a szoba másik végébe (mert az erős leadó reflex miatt láttam már közben néhányszor gyönyörű szökőkutakat), tartsam a poharat is, stb. 

Szóval két hét alatt – netes cikkek böngészése és a tünetek folyamatos megjelenése után – rájöttem, hogy Áronnak jön a foga. Néhány napig állandóan a szájában turkáltam, nézegettem, még két apró fehér pöttyöt is felfedeztünk az ínyén (az egyik alsó metszőfogán és a másik oldalon a szemfogánál), de a védőnő azt mondta, hogy itt még nincs semmi. Tapintásra én sem éreztem. Ugyanakkor már biztos voltam benne, hogy a fogzás okozza a problémáját. 

Abból is következtettem, hogy míg régebben akkor sírt, amikor beindult a tejleadó reflex, mert alig bírta követni a mennyiséget, addig most kifejezetten akkor hagyta abba a bőgést, amikor elindult a tej. Megállapítottam, hogy azért, mert ekkor nem kellett annyira dolgoznia, és nem nyomódott olyan erőteljesen a nyelve az ínyéhez. Apa szerint pedig azért, mert el volt foglalva azzal, hogy nyeljen – és közben ne fulladjon meg –, így nem ért rá a fogával törődni. Azt hiszem, a kettő együtt hozta meg olykor az ideiglenes békét. 

És ez a mérhetetlen ínyfájdalom odáig vezetett, hogy nálunk elmaradt a „várva várt” 3 hónapos növekedési ugrás. Legalábbis nem vettem észre. Úgy vélem, Áron nem kívánt hosszabban kínlódni a szopizással, ami a rossz érzésében semmi komfortot nem jelentett neki. Nem volt sem fájdalomcsillapító, sem nyugtató hatása, sőt. 

Néha manapság is fellép szopási sztrájk, vagy sírás addig, amíg nem tódul a szájába az anyatej, de próbálom kezelni az éppen aktuális szituációt. Foga továbbra sincs, 1-2 hónapon belülre várjuk.

Előkészületben: "Jelszóváltoztatás"

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr1414055184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sudi XD :D · http://sudnusi.blog.hu/ 2020.05.22. 07:57:29

Szia! Huh de jó, hogy a (férjem) ratalált erre a cikkre! Nálunk csont ugyanez a helyzet, és akkor eszik a legtöbbet ha elszenderült! Már minden baját kigugliztam, 15 millió diagnózist felállítottam, köztük a fogzást is... Meddig tartott végül ez a cici elutasito időszak?

Ugróbéka anyukája 2020.05.22. 08:14:53

@Sudi XD :D:
Hogy akkor aktuálisan meddig tartott, arra már nem emlékszem. Elég sokat kínlódtunk a szoptatással egészen addig kb., amíg minden étkezést sikerült kiváltani. Utána még 17 hónapos koráig szopizott (reggel, este, 15-16 hós koráig hajnalban), akkorra választottam el szép fokozatosan.
Esetleg olvasd el a többi szoptatásra, hozzátáplálásra vonatkozó írásomat, hátha segít. A következő nagyobb probléma 6 hónaposan jött, annak a bejegyzésnek "Még mindig nincs vége" a címe.
Próbálkozz a fejéssel, ha nagyon nem megy máshogy, illetve ahogy mondod, többeknek az is beválik, ha félálomban eszik a baba, akár rögtön ébredés után, vagy ha már fárad.
Kitartást nektek!
süti beállítások módosítása